Észak- Magyarország, azon belül is Borsod-Abaúj-Zemplén megye rendkívül sok, látogatható várral és várrommal rendelkezik. Ám szomorú történet, hogy vannak olyan, kezdeti régészeti feltárás alatt álló épületmaradványok is, melyek elfeledett, lerombolt, a történelem során elveszett várak történetéről mesélnek. 

Edelény földvára

A mai Edelény területén a középkor elején a különálló Borsod település Szent István király parancsára épült ispánsági központ volt, melynek központi várát még nem kőből emelték. A terület a magyarság egyik legkorábbi emlékhelyei közé tartozik, hiszen róla még Anonymus is megemlékezett. Az ő feljegyzései szerint Árpád honfoglaló vezér Böngér nevű fia Bors nevű vitézét küldte el ide, hogy seregével az országhatáron erődítményt emeljen. Állítólag erről a hadvezérről kapta a település végül a Borsod nevet is. Az erődítmény nem maradt ránk, ahogy a később épült földvár sem. 

A földvár szerkezeti lényege, hogy fatörzsekből rekeszes szerkezetű falat építenek, a hézagokat pedig földdel töltik fel. Védhető erődítményként jól funkcionál, de az idő enyészetét nem állhatja. Az 1960-as években régészeti feltárást indítottak a területen, és néhány lakóházzal együtt a várudvari plébániatemplom alapjai is előkerültek. 

Sajnos a vár a XIII. században elpusztult, amikor is a borsodi ispán hatalmát megdöntötték, és az ispánságot magánbirtokokra osztották fel. 

Tokaj vára

Kőrév (a mai Tokaj) területén is állt egy földvár, melyet 1241-ben a tatárok elpusztítottak. Aztán a század végén ismét felépítették, és az Aba nemzetség vette tulajdonába, és a nemesi családok közötti hatalmi harc során ismét elpusztult. Sokáig kellett várni, hogy újra felépüljön, ám a XV. században ismét megjelenik korabeli ábrázolásokon, de okleveles adat sajnos nem maradt fenn sem építőiről, sem tulajdonosairól. Ekkor már kőből épültek falai. A XV. század közepén Hunyadi János birtokában volt, majd a fiatal uralkodóéban. Mátyás király idejében pedig (szintén) kő alapú védőövet is kapott, később a Szapolyaiakhoz került. A XVI. század során sűrűn cserélt gazdát, Ferdinánd király és hívei, vagy épp ellenlábasai között. Sok északi várhoz hasonlóan a törökök Tokajt is elfoglalták: a vár Hasszán temesvári pasa kezére került. 

Hosszas ostromok, elfoglalások és visszahódítások után 1609-ben a leromlott várat felújították, és hosszú ideig a Rákócziak laktak benne. Ezt követően a császári hívek és az ellenfelek között vándorolt a vár birtoklása. 
Végül 1704. január 9.-én a vár ismét meghódolt, ezúttal II. Rákóczi Ferenc serege előtt. Sajnálatos tény, hogy Rákóczi Tokaj várán bosszulta meg Sárospatak 1702-es felrobbantását, és elrendelte, hogy a teljes épületet rombolják le, mely parancsot Patay Sámuel várkapitány végre is hajtotta. 

Így vált a földdel egyenlővé a több évszázados, magyar ellenlábasok és törökök által is birtokolt, minden támadást túlélt kővár. Ma már csupán régészeti lelőhelyként szolgál, néhány kőtömbnyi izgalmat tartogatva a kutatóknak.