Borsod több szomorú vártörténetet rejt. A sorozat második részében újabb eltűnt vártörténeteket ismerhet meg az olvasó. Újabb szomorú történelmi meséket. 

Szendrő elveszett vára

Nem az első vár volt, melyet a Bódva folyó völgyébe építettek (itt feküdt Edelény vára is), ám az első azok közül, mely nemesi családok vidéki birtokaként szolgált, és nem hadászati célpontként. Az első szendrői árat a Bebek nemzetség emeltette, ám a XIV. századra annyira elavulttá vált, hogy újratervezték a gondolatot. Egy közeli, szimpatikus hegytetőn, immár kőből, újabb várat emeltettek, mely most már végvárként, tehát katonai célpontként is szolgált. 

A szendrői vár a Felvidék felé vezető út, Kassa városának előbástyája volt, ezért birtoklása mindenképp presztízselőnyhöz juttatta az épp aktuális tulajdonosokat. Volt a császáriak (Habsburgok), a bethleni bocskorosok, és a Rákócziak kezén is. utóbbi azért is érdekes, mert a védőket a kurucok csak hosszas kiéheztetéssel tudták megadásra késztetni. 1702-ben tehát Rákóczi Ferenc uralma alá került, aki - tokaji sorstársához hasonlóan- 4 évvel később teljesen lebontatta. Így hát a fejedelmet akár a nagy Várromboló jelzővel is illethetnénk már. 

Ez sajnos olyan jól kiviteleződött, hogy napjainkban a régészek pusztán az alapfalakat tudták feltárni a földben, de a várnak nyoma sem maradt, pusztán a várhegy üres teteje jelzi árván, hogy valaha itt az egyik legfontosabb északi végvár emelkedett. 

Sátoraljaújhely vára

A területnek valójában két vára is volt, ám az első fából készült, és hamar elpusztult. A második várat IV Béla fia, István herceg kezdte építtetni, és az Oroszországba vezető utat volt hivatott védeni a Sátor-hegyeken. A tatárjárás során elpusztult falu is új helyen épült fel, az egyik Sátor-hegy alatt, innen ered mai neve is a településnek. Az új várat később több királyi oklevél is megemlíti, mint vendégfogadó helyet, vagy a környék falvai feletti uradalom székhelyét. Sajnos épp az a János, zodai ispán szerezte meg később, aki az eredeti favárat is leromboltatta. Birtokolni azonban nem sokáig tudta, a vár bánok és királyok kezén át végül egy litván herceg tulajdonába kerül, aki ruténeket teleptett Újhelyre, és megerősítette a kővárat. A XIV. században Zsigmond király tulajdona volt, később pedig a Pálóczi család kapta meg. A mohácsi csata során meghalt Pálóczi Antal özvegyétől aztán erőszakkal vették el a várat, hogy aztán a császáriak és a család közötti háborúskodás eredményeképp falai megrendüljenek. A győztesként kikerült Pálócziak aztán kassai építőmunkásokkal ismét megerősítették a várat, valamint bástyákat is emeltek hozzá, így a környék egyik legszilárdabb erődítménye lett. Hogyan válhatott mégis az enyészettel egyenlővé?

Nos, úgy, hogy az aktuális uralkodó soha nem nyugodott bele a vár elvesztésébe, és több ütközetet is vívtak a Pálócziakkal és Perényiekkel. János király 1545-ben foglalta el, tőle 1558-ban került visszafoglalása. Ám még ugyanebben az évben egy császári megbízott, Telekessy Imre ismét elfoglalta, és hogy pont kerüljön a tulajdoni viszályra, felgyújtotta és földig romboltatta a várat. 

Így hát ma már csak alapos régészeti kutatásokkal lehet kézzel fogható nyomát találni annak, hogy a határ menti városban valaha ékes kővár állt volna.